Meglepetésként hatott a hír Magyarországon, hogy a Győr ajánlatát fogadtad el. Nagyon sok csapat keresett, miért az ETO-t választottad?

- Jelenlegi klubomnál, a Viborgnál akadtak problémáim, nem akarok erről bővebben beszélni, egyszerűen nem tudtunk megegyezni a folytatásról. Jött a győri lehetőség, néhány hete meglátogattam a klubot, beszéltem a vezetőkkel, és nagyon jó tapasztalatokat szereztem. Értékeltem és elfogadtam a meggyőző ajánlatot.

- Mi motivált, hogy az északi kézilabda-kultúra helyett Magyarországon folytasd?
- Az, hogy nagyon jó csapat a Győr, így továbbra is Európa élmezőnyében játszhatom.

- Mit tudsz a csapatról és mit vársz a győri szereplésedtől?
- A vezetőség szimpatikus, a játékosok jók, én pedig maximalista vagyok. Erős csapathoz kerülök, szeretnék Bajnokok Ligáját nyerni idén is, jövőre is. A klubot ismerem, 3-4 alkalommal játszottam is ellene, a játékosok többségével összefutottam kupameccseken, vagy a válogatottban, de személyesen egyikükkel sem beszéltem még.

- Győrött játszik Pálinger Katalin is. Véleményed szerint két világklasszis kapus megfér egy csapatban?

- Miért ne? Az a normális, ha mindketten minél többet szeretnénk játszani. Megküzdünk a helyünkért, de megosztjuk a terheket, s segítünk egymásnak. Biztosan tanulhatunk is egymástól, hiszen a stílusunk és a testalkatunk hasonló, de más-más kapusiskolát képviselünk.

- Mit szóltak Norvégiában a döntésedhez?
- Beszéltem Thorir Hergeirsson szövetségi kapitánnyal, ő azt mondta, nagyon jó a kapcsolata a magyarokkal, pozitívan áll a szerződésemhez. A családom sem ellenkezett, mindenki megértette, ez nagy lehetőség számomra. Új kultúrát és nyelvet tanulhatok, ami fáj, hogy a testvéremtől külön kell válnom. De ilyen az élet.

- Évekig együtt játszottál ikertestvéreddel, Kristinével. Milyen lesz most nélküle?

- Nagyon nehéz. Szeretem, közel állunk egymáshoz, ő a legjobb barátnőm. De ilyen az élet.

- Felmerült, hogy esetleg ő is Győrbe szerződjön? 
- Én nem hallottam róla (nevet).

- A Veszprém férficsapatában már szerepelt norvég játékos, Bjarthe Myrhol személyében, női vonalon viszont te leszel az első skandináv játékos. Mit vársz az itteni élettől?
- Izgatottan tekintek előre, hiszen teljesen más világba csöppenek. Más a kultúra, más a nyelv, de nagyon szeretnék megtanulni magyarul. Néhány szót már ismerek, de nem tudom pontosan kiejteni azokat, így egyelőre nem kísérletezem velük. Azt viszont el tudom képzelni, hogy hamarosan újabb skandináv játékosok kövessenek a magyar bajnokságba.

- Mi volt életed első élménye a magyar kézilabdáról?
- 2004-ben játszottam először magyar csapat, éppen a Győr ellen. Akkori csapatom, a Vaag Vipers EHF-kupa-elődöntőt vívott, de végül elbukott a magyarokkal szemben.

Idén a Viborg színeiben akár az elődöntőben, akár a fináléban szembe kerülhetsz a Győrrel. Mire számítasz?

- Számomra jelenleg a dánok sikere az első. De nyártól minden másként lesz.

- Voltál Európa-bajnok, olimpiai bajnok, nyertél Bajnokok Ligáját. Mi motivál még?
- Szeretnék még jobb lenni. A legjobb, a number one. A fejlődéshez most minden adott, jó csapat, jó társak, kiváló edző és kapusedző.

- A férjed, Tom Reidar Haraldsen labdarúgó, esetleg ő is Győrben folytatja pályafutását?
- Szeretne futballozni, de az biztos, nem Győrben, itt nincs szükség rá. Egyelőre még csapatot keres.

 Honnan fakad az a fajta norvég mentalitás, hogy legyen bármilyen is a mérkőzés, mindig képesek vagytok mosolyogni a pályán?
- Nem tudom megfogalmazni, egyszerűen ilyenek vagyunk. Talán azért, mert szeretjük a kézilabdát és élvezzük a játék minden pillanatát.

- Ki nyeri idén a Bajnokok Ligáját?
- Majd meglátjuk.